Kapcsolódó termékek:
Erjedést gátló tejidegen anyagok meghatározása
Mi a gátlóanyag?
Erjedést gátló tejidegen anyagok megnevezés alatt azon anyagok összességét értjük, amelyek nem természetes alkotói a tejnek és a fermentációval készülő termékek savanyodását (vagy más fermentációs folyamatát) gátolják. Ezek az anyagok elsősorban gyógyszermaradványok, amelyek a tehenek gyógyszeres kezelése során a tejben kiválasztódnak és ha a kezeléssel kapcsolatos szabályokat megszegik a feldolgozásra kerülő tejben is megjelennek. Irodalmi források és a tapasztalatok arra utalnak, hogy a tej erjedést gátló tejidegen anyagainak döntő többsége, egyes adatok szerint több mint 95 %-a valamilyen gyógyszermaradvány. Erjedés gátlást okozhatnak még a gyógyszermaradványokon túl a fertőtlenítőszerek is, amelyek az edényzetek nem megfelelő öblítése miatt juthatnak a tejbe. A föcstej laktoferinje, amelyből 200-szor többet tartalmaz, mint a normál összetételű tej ugyancsak erjedés gátlás oka lehet.
Vizsgálati módszerek
Az erjedés gátló tejidegen anyagok kimutatására szolgáló módszerek részben a mikrobiológiai erjedés gátlás, részben a gátlóanyagok valamely specifikus kémiai, biokémiai reakciójának detektálásán alapszanak.
Mikrobiológiai módszerek
A mikrobiológiai módszerek lényege, hogy egy gátlóanyagokra érzékeny teszttörzs (pl.: Bac. stearothermophilus var. calidolactis) fejlődését vagy anyagcseréjét (pl.: savtermelését) vizsgálják a vizsgálati anyag jelenlétében standard feltételek mellett. A szaporodás vagy az anyagcsere gátlásából a gátlóanyag jelenlétére következtetnek.
Delvotest®
Az ún. cső-diffúziós módszer az, amely a nyers tej vizsgálatában mint rutin eljárás a legszélesebb körben elterjedt. Ennek első és legkiválóbb megvalósítása a Delvotest®. Ez a módszer a Bac. stearothermophilus var. calidolactis C953 törzset használja. A vizsgálat elve, hogy a tejmintát a baktériumspórákat, tápanyagot és indikátort egyaránt tartalmazó speciális agarba diffundáltatják úgy, hogy a mintát az agaroszlop felületére viszik fel, majd 64 ± 0,5 °C-on 2,5 – 3 óra hosszan inkubálják. Gátlóanyag hiányában a spórák kicsíráznak, vegetatív alakot képeznek, szaporodnak és savat termelnek. Az alkalmazott indikátor színe a pH csökkenés hatására liláról sárgára vált, ami a tejminta gátlóanyag mentességét jelzi.
Kémiai módszerek
A kémiai módszerek elsősorban a tejben előforduló béta-laktám típusú antibiotikumok kimutatására alkalmasak és ezeket a teszteket egyre gyakrabban alkalmazzák a gátlóanyagok gyors vizsgálatára annak okán, hogy az állatgyógyászatban felhasznált gyógyszerek 80-90 %-a béta-laktám antibiotikumot tartalmaz. A béta-laktám antibiotikumok közé azokat sorolják, amelyek központi magjában béta-laktám gyűrű van. A laktám gyűrű egyes baktériumok által termelt béta-laktamáz enzimmel elbontható és ezáltal az antibiotikum hatástalanná válik. Különböző specifikus enzimreakciók végén a béta-laktámmal ekvivalens hidrogén-peroxid szabadítható fel, amely egy specifikus redox-indikátor jelenlétében, annak oxidálása révén színreakciót kelt. A színváltozásból, ill. annak mértékéből fotometriásan a béta-laktám jelenlétére, ill. koncentrációjára következtethetünk.
Az előzőeknél jóval egyszerűbben használhatóak az ún. laterális immunkromatográfiás tesztek. Ezen tesztek használata már olyannyira egyszerű, hogy a mintafelvételen kívül szinte nincs is szükség további lépésekre az eredmények leolvasásáig. A teszt egy specifikus antibiotikum receptor és egy aranyszemcséhez kötött fehérje indikátor. A receptor és a minta előzetes inkubálásának eredménye az antibiotikum és a receptor közötti kölcsönhatásban nyilvánul meg, amennyiben antibiotikum jelen van. A második szakaszban az inkubált közeg felszívódik a kromatográf papírcsíkon, amely a receptor felismerésére alkalmas biomolekula csíkot tartalmaz. Amennyiben a receptor nem találkozott antibiotikummal, az indikátor csíkhoz valamennyi receptor molekula eljut és egy jól látható vörös csík keletkezik. Amennyiben nem jelentkezik ez a vörös csík, azt jelenti, hogy a receptor molekulákat gátolta az antibiotikum jelenléte, legalábbis a teszt érzékenységének megfelelő mértékben. A második csík mindig referenciaként szolgál, hogy a teszt megfelelően működött-e. A második csík hiányában a teszt mindig érvénytelen. Az ilyen ELISA elvű tesztek a tejiparban ma már széles körben használatosak. Általában a b-laktám antibiotikum csoportra érzékeny teszteket használják, de léteznek olyan tesztek is, melyek egyéb, pl. a tetracyclin csoportra érzékenyek. Előnyük, hogy akár 5-10 percen belül is pozitív/negatív eredményt szolgáltatnak, valamint használatuk rendkívül egyszerű. Hátrányuk csupán annyi, hogy a specifikus enzimkapcsolat miatt csak egy antibiotikum csoport – legelterjedtebben a b-laktámok – kimutatására alkalmasak szemben a mikrobiológiai erjedés gátlás elvén alapuló tesztekkel.